Elment a harmadik a nagy generációból

„Konrád György szép oroszlánfejével, különleges baritonjával lassan és megfontoltan szólt, és csak az igazán fontos dolgokban. Odafigyelt a másik véleményre is, de alig megfellebbezhető tekintélyként iszonyú súlya volt annak, amit mondott. Nem érdekelte a politikai szokásjog: vígan nevezett meg miniszterelnökjelölteket is széllel szemben, ha ízlése úgy kívánta. Hármuk rengeteg kitüntetését kár is sorolni: ők adtak rangot a díjaiknak, nem fordítva.

Konrád mindent írt: regényeket, esszéket, szociológiát, önéletrajzot. Mégis az első könyve: a Látogató az, ami a legjobban felkavart. Épp tegnap írtam a gyerekvédelemről, akkor határoztam el, megint újraolvasom. Saját gyámügyes élményei alapján írott énregény, a gyerekvédelmi előadó egy napja, látogatásai szerencsétlen, bűnözővé vált, fogyatékos, nyomorgó vagy öngyilkos szülők által magára hagyott gyerekeknél és családjuknál.”